Az Ayasuluk-domb – ahol Efézus találkozott a középkorral

Amikor a tengerparti Efézus a kikötő feltöltődése és a malária miatt fulladozni kezdett, a lakosok elhagyták a nagy márványvárost, és felköltöztek erre a dombra. Az Ayasuluk-domb (Ayasuluk Tepesi) – egy ősi hegy Selçuk közelében – befogadta az efézusiakat, az Aydinoglu-békelység fővárosává vált, és lejtőin a bronzkortól az oszmán időkig terjedő történelem rétegeit őrzi. Ma itt állnak a VI. században Justinianus által épített Szent János-bazilika romjai és a szeldzsuk–osztrák erőd, és az egész komplexum az UNESCO „Éfesz” világörökségi helyszínéhez tartozik. Az Aiasuluk-dombot és Efézust néhány kilométer választja el egymástól, de elválaszthatatlanul összekapcsolódnak: az előbbi az a mátrix, amelyből a második kinőtt, és az a menedék, ahová története végén visszatért. Az utazó számára ez a hely teljesen más nézőpontot nyújt Efézusra – nem a Celsus-könyvtár márványán keresztül, hanem a völgy felett magasodó középkori erőd kövein keresztül, ahol korábban a tenger volt.

Ajasuluk-domb története és eredete

A legkorábbi nyomok az Ayasuluk-dombon való letelepedésről a késő halkolitikumra és a korai bronzkorra nyúlnak vissza. Abban az időben a tengerpart elért a domb nyugati lejtőjéig – ez magyarázza, miért jött létre itt egy erődített település: a domb természetes őrhely volt a kényelmes öböl felett. A késő bronzkorban itt sírhalmok és erődítmények jelentek meg; a leletek között megtalálhatók müncheni kerámiák és pecsétek is. A kutatók többsége hajlamos ezt a települést Apasszal azonosítani – az Arzawa királyság fővárosával, amelyet a hettita források említenek.

Az évezredfordulótól egészen az hellenisztikus korszakig éppen Ayasulukon és környékén koncentrálódott a korai Épheszosz – mielőtt Lisimachos hadvezér a Kr. e. 3. században áthelyezte a várost egy új, monumentálisabb helyre, a Panair és a Bülbül dombok lábához. Azóta az Ajasuluk-domb elvesztette városi jelentőségét, de megőrizte vallási jelentőségét: a hagyomány szerint éppen itt temették el János Teológust.

Az 5. században az apostol feltételezett sírja fölé egy kis bazilikális templomot emeltek. A 6. században földrengések rongálták meg, és Theodora császárné betegsége miatt levelet írt férjének, amelyben a szentély helyreállítását kérte. I. Justinianus eleget tett a kérésnek: 535/536-ban megkezdődött egy új, grandiózus, kereszt alaprajzú kupolás bazilika építése – ugyanabban a stílusban, mint a Szent Apostolok-templom Konstantinápolyban. A kortársak a középkori világ egyik csodájának nevezték; építése párhuzamosan zajlott az Ája Szofiával és a ravennai Szent Apollináris-bazilikával.

A VII. században, az arab–bizánci háborúk kezdete és az efézusiak tömeges áttelepülése után a mocsaras partvidékről a dombra, Ayasuluk ismét fő településsé vált. A bazilika védelmére erődítő falakat emeltek. 1304-ben a dombot elfoglalta a szeldzsuk dinasztia, amely a bazilikát mecsetgé alakította át. 1402-ben Tamerlán seregei a épületek nagy részét lerombolták. Később az erődöt mind a szeldzsuk, mind az oszmán uralkodók helyreállították. 1920–1922 között a domb a görög–török háború során görög megszállás alatt állt. G. A. Sotiriu görög régész feltárta János apostol sírját, és üresen találta: a szent maradványait már a 6. században Konstantinápolyba szállították.

Építészet és látnivalók

Az Ayasuluk-domb a Selçuk turisztikai komplexum része, és kombinált jeggyel látogatható a Szent János-bazilikával együtt. A vár és a bazilika romjai a legfontosabb látnivalók.

Szent János Teológus-bazilika

A VI. században Justinianus által épített bazilika korának egyik legnagyobb keresztény temploma volt. Alaprajza – kupolás, kereszt alakú bazilika – közvetlenül a konstantinápolyi Szent Apostolok-templom ihlette. A mai romok – oszlopsorok, boltívek és téglafalak töredékei – csak halvány képet adnak a hajdani méretekről. Néhány oszlopot és portált helyreállítottak az 1923 után amerikai vallási alapítványok által finanszírozott restaurálás során. János apostol sírja a központi hajóban található – egykor négy hatalmas oszlop tartotta a kupolát ezen a helyen.

Ajasuluk erőd

A szeldzsuk–oszmán erődítményt tömbkőből és spolia – átalakított ókori és bizánci építőelemek – felhasználásával emelték. A külső falat 15 torony erősíti; a belső citadellának két bejárata van – nyugati és keleti. A nyugati kaput kiugró falak védik. Az erőd belsejében öt víztározó maradt fenn; ezek közül az egyik a Justinianus-bazilika átalakított apszisa (keleti része), amelyet a szeldzsuk hódítás után víztározóvá alakítottak át.

Vízvezeték és vízellátás

A domb vízellátását biztosítandó, feltehetően még Justinianus korában építettek egy körülbelül 650 méter hosszú vízvezeték-ágat. A vízforrások Beleve és Selçuk között, Pranğa környékén voltak. A vízvezeték maradványai ma is fennmaradtak, helyenként elérik a 15 méteres magasságot.

Az üldözés kapuja és az İsa Bey Camii

A domb lábánál áll az Isa Bey-mecset (İsa Bey Camii, 1375), amelyet Fahreddin Isa-bey, az Aydinoglu-család tagja emelt abban az időszakban, amikor Ayasuluk a bejlik fővárosa volt. A mecset kapujának faragványai visszhangozzák a dombon álló erődítmény pavilonjának díszítését – minden valószínűség szerint ugyanazok a mesterek építették őket egy időben.

Érdekes tények és legendák

• A domb középkori görög neve – Theologos (Θεολόγος), azaz „Teológus” – adta az alapot a mai török Ayasuluk névhez a következő láncolaton keresztül: Hagios Theológos → Agios Theologos → Ayasuluk.
• Justiniánus bazilikáját a híres konstantinápolyi Szent Szófia-bazilikával és a ravennai Sant'Apollinare Nuovo-bazilikával párhuzamosan építették – a bizánci történelem egyik leggrandiózusabb építési programjának időszakában.
• G. A. Sotiriu görög régész az 1920-as években felfedezte, hogy János apostol sírja üres: a szent ereklyéit a VI. században Konstantinápolyba szállították. Ez a felfedezés nem csökkentette a hely zarándokhelyi jelentőségét – a sírhelyet ma is tisztelik.
• A dombon hat réteget azonosítottak a korai bronzkortól a késő antik időszakig. Ez Ayasulukot a régió ephesos előtti történelmének megértése szempontjából egyik legfontosabb helyszínévé teszi.

Megközelítés

Az Ajasuluk-domb Selçuk városában található, Izmir tartományban, körülbelül 3 km-re északra Efézus fő romjaitól. A legközelebbi repülőtér az Izmir Adnan Menderes (ADB); onnan Selçukig körülbelül 70 km az İZBAN vonattal vagy busszal (1–1,5 óra). Az İZBAN vonatok közvetlenül Selçukban állnak meg.

Selçukban az Aya Suluk dombhoz gyalog is el lehet jutni a pályaudvartól (15–20 perc), vagy taxival is. A komplexum a város északi részén található, a Szent János-bazilika és az Isa Bey mecset közelében. A jegyeket a bejáratnál árulják; gyakran kaphatók kombinált jegyek Selçuk egyéb látnivalóival együtt.

Kusadasiból érkező utazók számára a távolság dolmuszokkal körülbelül 20 km. Az autósok a domb lábánál található parkolót vehetik igénybe.

Tippek az utazóknak

Az Ayasuluk-dombot érdemes az éphesoszi fő romok és a Selçuk Régészeti Múzeum mellett beépíteni a programba. Ideális sorrend: reggel – Éfesz (a felső kaputól kezdve), délután – Ayasuluk és János-bazilika, este – Selçuk Múzeum. Ez az útvonal lehetővé teszi, hogy Éfesz történelmének minden korszakát időrendben megismerjük.

A bazilika és az erőd komplexumának megtekintésére 1,5–2 órát tervezzen. A dombra való feljutás nem nehéz, de kényelmes cipőt igényel – a régi kövekből készült burkolat egyenetlen. A forró hónapokban vigyen magával vizet: kevés az árnyék, és a júliusi nap a nyílt romokon élesen érezhető.

Ajaszluk különleges értéke a vár tetejéről nyíló kilátás a völgyre, ahol korábban tengeri öböl volt, ma pedig mezők, valamint a távoli Büülbüül-domb sziluettje Efézus felett. Pont ebből a szögből érthető meg, hogyan működött az egész földrajzi rendszer: az Ajaszluk-domb őrposztként, Éfeszosz pedig a vízparti kereskedőváros, és a tenger, amely végül elárulta gazdáját – visszahúzódott, és értelmetlenné tette a kikötőt. Ha összekötjük az Ayasuluk-dombot a Sirince falucskával és az Artemisz-templom romjaival, az Egei-tengeri Törökország egyik legjobb egynapos útvonalát kapjuk.